Péterfalva tanintézményei – a Kárpátaljai Magyar Líceum Péterfalvai részlege, a Péterfalvai Református Líceum és a Péterfalvai Kölcsey Ferenc Középiskola –, a Péterfalvai kistérség polgármesteri hivatala és a történelmi egyházak közösen emlékeztek meg a málenykij robot áldozatairól november 20-án.
A kárpátaljai magyarság történelmének egyik legnagyobb tragédiája az úgynevezett málenykij robot, melynek során vidékünkről több mint harmincezer személyt deportáltak szovjet munkatáborokba. A magyar és német nemzetiségű férfiak 1944. november 18-án indultak el gyalogosan a szolyvai gyűjtőtábor felé, és sokan már az odavezető úton, vagy az ottani kegyetlen körülmények között életüket vesztették. Akik túlélték a szolyvai gyűjtőtáborban megélt megpróbáltatásokat, azokat a szomszédos lembergi területen található Sztarij Szamborig vezették, ahonnan marhaszállító vagonokban vitték tovább őket a céltáborokba. Az elhurcoltak közül több mint tízezren soha nem tértek haza szeretteikhez. Az ártatlan emberek egyetlen bűne a nemzetiségük volt. Péterfalváról és a hozzá csatolt Tivadarfalváról összesen 35 halálos áldozata volt a sztálini etnikai tisztogatásnak.
A megemlékezésre a sztálini repressziónak állított emlékműnél került sor. Elsőként Hunyadi Attila, a Máramaros-Ugocsa Református Egyházmegye esperese szólt a megemlékezőkhöz a következő igeverssel: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” (Jeremiás Siralmai 3,22). Ezután elmondta, hogy volt egy terv, egy szeretetlen emberi szándék, mely családok életében hagyott fájdalmas, felejthetetlen nyomot. Igen, erre képes az ember Isten nélkül, az Ő szeretetének hiányában! Ahol nem kell Isten, ahol az ember akar úr lenni, ott mindig szeretetlenség és gyűlölködés van. A gyűlöletből pedig olyan cselekmények következnek, melyre ma, itt ennél az emlékműnél is emlékezünk. De nem kell ennek így lenni, mert Istennel lehet újat kezdeni, csak vele lehet egy szebb, új életet élni. Ő megtanít szeretni, mert Ő maga a szeretet.
Ezt követően Dr. Oroszi József, a Péterfalvai Kistérség polgármestere szólalt fel. Beszédében kiemelte, hogy nincs olyan kárpátaljai család, aki ne gyászolta volna valamelyik hozzátartozóját a málenykij robot miatt. A kollektív bűnösség elve alapján, csupán magyar nemzetiségük miatt hurcoltak el édesapákat, nagyapákat, akik közül nagyon kevesen térhettek csak haza a szörnyű megpróbáltatások után. Mindezek ellenére, akik itt maradtunk, továbbra is igyekszünk kitartani a jelenlegi nehéz helyzetben szülőföldünkön, Kárpátalján. Imádkozunk azért, hogy ilyen szörnyűség, ami őseinkkel történt, többé ne történjen meg vidékünkön.
A felszólalások után a három tanintézmény közös emlékműsora következett. A megemlékezés a Szózat eléneklésével, és az emlékmű megkoszorúzásával zárult.
Fotók: Seres Debóra
Kopasz Gyula
